Izgalmas kutatás annak kapcsán, hogy gyermekeink egyre egészségtelenebb módon táplálkoznak.

színes, feliratos, francia dokumentumfilm, 112 perc, 2008
F
rancia cím:(Nos enfants nous accuseront)

rendező: Jean-Paul Jaud
Forgalmazza: Anjou Lafayette

A Cévennes hegység lábánál található kis falu polgármestere úgy döntött, hogy kezébe veszi a dolgokat és az iskolai étkezdét biokantinná alakítja. Az itt lakók másokhoz hasonlóan aggodalommal szemlélik a környezetszennyeződés és az élelmiszeripar káros hatásait. Egy olyan harc veszi most kezdetét, amely szeretné megállítani a szinte már visszafordíthatatlanná váló folyamatot. Hogy a gyerekeink ne vádolhassanak tétlenséggel bennünket.

Az eredeti cím alapján szerencsésebb lett volna Unokáink is enni fogjákra keresztelni az elsőfilmes dokumentarista, Jean-Pierre Jaud munkáját, hiszen elsősorban a közösségi mezőgazdálkodás meghonosításáról szól, mely az alkotók szerint közös érdekünk, ha azt szeretnénk, hogy gyermekeink megérjék az érettségi-korhatárt. Jaud egy vidéki francia térség példáján, kísérletén keresztül mutatja be, milyen jót tehet egy közösségnek a helyi biotermékek használata, a jobb táplálkozás ugyanis nemcsak az egyre fiatalabb korban támadó rák és társai ellen, de a genetikailag módosított, olcsó termékek árnyékában hanyatló helyi gazdálkodás megsegítésében is fontos szerepet játszik.
 
A párizsi UNESCO-székház falai között elhangzó intő szavak ellenpontjaként ismerjük meg tehát a derék vidéki franciákat, akik gyermekeik példáján maguk is megtapasztalják, hogy jó a bio (és annak minden következménye), és ahogy a történet kibontakozik, lassan a néző is ráébred, hogy valójában egy jól felépített propagandafilmet néz, melyben a gyönyörűen fényképezett tájak és zöldségek hivatottak reményt adni azzal a setét jövővel szemben, amit az okosok jósolnak nekünk. - írta CSMOZI


szólj hozzá: Vigyázat, ehető!

Cseppek, 2010. április 23.:

Mostanában felkapott téma a bio és az öko. Vannak fanatikus bio-k és vegák, nekik szerintem kevés újat mond egy ez a film, csak megerősíti őket meggyőződésükben. Vannak azonban, akik a szó hallatán már menekülnek, mert egyáltalán nem akarnak tudomást venni róla, vagy egyáltalán nincsenek annak tudatában, milyen hátrányokkal jár, ha nem vigyázunk környezetünkre, vagy nem figyelünk arra mit is eszünk meg. Azt hiszem ez a film elsősorban nekik szól.

A film egy meseszép környezetű francia kis falu által teszi végre kézzel foghatóvá és mindenki számára érthetővé a bio gazdálkodás és étkezés értelmét. Ha bár ez egy dokumentumfilm, egyáltalán nem száraz inkább a ?lassabb? természetfilmek világához hasonlít. Egy igen jó példát követ végig. A kezdetektől a végkifejletig bemutatja, hogyan próbál egy francia mezőgazdasággal foglalkozó kis falu áttérni a bio életmódra. A polgármester bevezetteti az iskolai menzán a bio étkeztetést, hogy ezzel piacot teremtsen a bio termeléshez, majd ráveszi a gazdákat hogy térjenek át a vegyszermentes gazdálkodásra. Fórumokat szervez és összehozza őket gyakorlott bio termellőkkel. Pont olyan kérdéseket feszeget, amelyeket magunk is megkérdeznénk a témával kapcsolatban. Például, hogy a bio sokkal drágább, nehéz hozzájutni. Egészségesen táplálkozom, akkor mégis mitől lehetek beteg?

A film apropója, hogy Jean-Paul Jaud a film rendezője 6 éve azzal találta szembe magát, hogy rákos. Ekkor kezdett el utána járni, hogy mi az ami betegségének okozója. Arra jött rá, hogy a rákos megbetegedések nagy részéért főleg környezetünk, táplálkozásunk a felelős.

Filmjének helyszínéül direkt egy olyan kisvárost választott, amiről azt gondolnánk az idilli környezet nem rejt veszélyeket, az emberek makk egészségesek. A film a rákos megbetegedésekért a mezőgazdaságban használt növényvédőszereket okolja. Gazdák nyilatkoznak, arról, hogy permetezés után milyen negatív hatásokat érzékeltek, hány rákos megbetegedés van a családjukban, gyerekeik milyen betegségben szenvednek. Megdöbbentő mennyire nyilvánvaló a párhuzam a megbetegedések és a környezet szennyezése között.

Annyit elárulhatok a film hatásosságáról, másnap a boltban csak a bio joghurtot mertem megvenni.